Március
Kezdve is első szó az „Én”!
Ha dúlt világ kor-tengelyén
Pántlikán lebegnek szavak:
Segítenek, vagy ártanak?
Második, mint fogyó lepel.
Múló-erőben térdepel
A Tél: gúnyt-vacogtató
Hideg, magába olvadó!
Harmadik hit-nap: kelő Ma,
Lágy-tűzből ébredő Ima
Értem! Számtalan tegnapom
Kapott átkait eldobom.
Negyediken enyhe felleg.
Bíbor-szó, féltő-lehelet
Tétován érinti homlokom:
Elűzi rólam bánatom.
Ötödik: játékos, pimasz
Forrásból feltörő Vigasz,
Lemosni lélek-ablakot,
Láttatni böjtölő Vakot.
Hatodik: rigók éneke,
Épp hatkor harang zúg bele,
Hajnalt ébresztő szél szalad
Duzzadt bimbójú fák alatt.
Hetedik: rétek zamata,
Emlék-szénaszál harmata,
Ahol az Isten oly kegyes:
Párt lel a zsenge-pendelyes!
Végül is első szó az „Én”!
Figyelem Álmom szegletén
Az Életem, mi földi Juss!
Hozz rá Tavaszt, te, Március!
2006. 03. 18.
