ŐSZ

Olyan ez, mintha csókolna,
Mégis magától eltolna,
Úgy jön az ősz: léha-mámor,
Leejt, majd emel a sárból.

Olyan ez, mintha szeretne,
Mégis ölni volna kedve,
Arannyal vonja tetőmet,
De készíti szemfedőmet.

Olyan ez, mintha ölelne,
Csontsovány Álmokkal verne,
Úgy hullajtja zizzenését:
Meg ne halljam szenvedését.

Olyan ez, mintha kinyílna,
Mégis erdők alján sírna,
Átjáró  őszi színvarázs,
Mire elérne, már parázs.

Olyan ez, mintha imádna,
Mégis pokolba kívánna,
Úgy jön az ősz, mintha menne,
Ölne, ölelne is egybe’.

Olyan ez, mintha víg volna,
Mégis köd-búba omolva,
Úgy jön az ősz: látom és nem!
Mintha ő lenne az Isten!

2004.11. 25.

/megj.: régi rezdülésem, de ma sem írnám másképp, ha időm lenne írni./
Szeretettel: apu-s