Játék

Mit látsz szememben, ha megriadt
Tekintetem rendezem eléd
Igényes sorba, akár a rab:
„Ez itt a párna, az ott a pléd…”?

Tagadva, mi fájhat gondosan
Szemhéjam alatt cseppben rejtve!
Tavaszt, teremtést ábrándosan,
Hanyagul pupillámra ejtve.

Megismersz? Rég-arcommal? Mókás,
Bátor ifjú, hófehér vétek:
Őrzött gyermek-tiszta valóság,
Első szerelmet nyíló Élet,

Kétes türelem, takart féltés,
Ölelés, düh, esetlen bókok,
Bujkáló tétova kísértés,
Azok a majdnem-majdnem csókok,

Végtelenben tündöklő játék:
Felhős égen keresett csillag,
Dús hajnal, harmat-ajándék,
Ízes izzadtság, parfüm illat,

Odakacsintó tanú-ablak
Lisztfehér arcú malom falán,
Kérdés: „Vajon itt megláthatnak?”,
Mohóságban-halk válasz:”Talán.”,

Vágy-éhség, a kimondhatatlan
Hiány percek éveknek tűnve,
Fojtó szomj kiszáradt ajakban
Rajongó érzésekbe gyűlve,

Be nem vallott pajkos-alázat…
Az én Álmom, jaj, a Te Álmod:
Titkomban, hisz’ örök vigyázat!
Nézz rám! Felismersz? Úgy: találod!

2007. 02. 24.