Érzések vallatása

Ahogy nekem, csak bennem,
Lelkemnél is mélyebben,
Soha el nem felejtve,
Világ elől elrejtve!

Simításban megérzem,
Sebzésében én vérzem!
Feketében, fehérben,
Ami tőlem, úgy értem!

Tükrök mögött virágzik,
Belül csillan: nem látszik,
Dobbanása pillanat
Örök-éber hant alatt.

Lázban forró ígéret
Hűs árny alatt eléget,
Kétes látszat a jóság:
Menekülő valóság.

Álom ébreszt izzadást,
Vég nélküli rohanást
Oda, hol még tán’ maradt
Az életből egy falat.

Csuromvizes ébredés,
Ezer párna-szenvedés
Lepi el a falakat:
Ábrándból a vakolat.

Ahogy nekem, csak bennem,
Lelkemnél is mélyebben,
Feketében, fehérben,
Ami tőlem, úgy értem!

               ***

Rózsaágról illatok,
Belélegzem mind: vagyok,
Szeretetre ítélve!
Átok tűnik, míg érne!

2007. 05. 26.