Úton haza

Hiszel-e még a nyári szónak:
Tűrt melegben ígért meg nekünk
Könny-álmokat, kapaszkodóknak,
Istenünk?

Érzed-e még a fülledt csendben
Aggódó, izzadt ölelésem,
Éltetőn surranni eredben
A vérem?

Tudom, százszor gyógyulna rajtam,
Minden fájdalmad, szenvedésed.
Vesd rám, mi bánt! Titok-hatalmam:
A léted!

Hiszel-e még égő-varázsban,
Melyben parázslott tiszta lelkünk?
Pajkos szerelmi csillogásban
Feleltünk:

„Igen”-t a kérdező szavára.
Elfeledtem már a pap nevét…
Ha kérdenél: „igen” varázsra
Vallanék.

Nehéz a szó e sűrű nyárban:
Holnap, ha indulsz, hol talállak?
Merre keresselek, magányban,
Ha várlak?

El sem mentél, de én kereslek!
Létezésem örök vigasza,
Feledd fájdalmad! Szeretlek!
Jössz haza!

Ui.:

Aggódom, de tudd: erőm veled!
Vagy három virágunk támasza!
Kétségben is bízd hitem, hited:
Jössz haza!
Haza!

/ Hitesemnek öleléssel! /

2008. 05. 31.