Jön a Király

Jön a Király észrevétlen, nem hallik a lépte,
Szegett szélű Arany-mező térdepel elébe,
Vállán palást, ősi vérnek tisztasága rajta,
Lelke pogány verítéke hajtja, hittel hajtja.
 
Jön a Király észrevétlen, nem hallik a lépte,
Zabolázott Ezüst-folyó gátjait letépve
Könnyel árad, habjaiba száz sóhaj temetve,
Ezüst-folyó zúg a Rónán, teremtő a kedve.
 
Jön a Király észrevétlen, nem hallik a lépte,
Arany-mező, Ezüst-folyó nyit utat elébe,
Nap-palástján ősi a vér, életre kél újra,
Lépteit, óh Istenem, bús lelkembe súgja!