Örökül Neked

Hagyd, hagyd szívemben ezt a Csendet
Ajtót nyitni egy rezdülésnek,
Alig hallható kóros nesznek,
Beteges végső szó-ütésnek!

Hagyj, hagyj szívemben néhány Álmot
Vérpiros bízásban Istent hinni,
Félúton reszkető románcot,
Ha menni kell, magammal vinni!

Hagyd, hagyd szívemben még a lángot
Sistergő fájdalomban égni,
Rászórva rólam minden átkot,
Jutalom percben Érted élni!

Hagyj, hagyj, szívemben rózsa nyíljon!
Huncut szárát itatja vérem,
Virágzásában égre írom:
Szerelem-kerted menedékem.

Hagyd, hagyd szívemben rejtek-vágyam,
Szégyenlős csókom, ölelésem!
Friss szalmából vesd meg az ágyam,
Magaddal takarj, légy a plédem!

Hagyj, hagyj szívemben fehéraranyt,
Csillogva dobbanja világom!
Borítson bár engem téli hant:
Kincseimben él ragyogásom.

Hagyd, hagyd, szívemben őrizd Titkod,
Rejtély-pillantását szemednek,
Innen el nem vész, megtalálod
Helyét annak, ahol szeretlek!

Hagyj, hagyj szívemben minden mesét,
Kerekerdőt, tündért és királyt,
A legkisebb fiút, kedvesét,
Üveghegyet, Óperenciát!

Hagyd, hagyd szívemben most a Csendet!
Pihenj! Aludj! Álmodban nevess!
Örökség csókom éji Rended:
Imámban hagyom Neked. Szeress…

2008. 12. 20.