"Ahol a tudomány véget ér…ott kezdődik a hit…
De mit sem ér a sok tudás, ha az ember nem hisz.
Kívánok minden embernek – áldást, békességet,
Az egész emberiségnek – erőt, egészséget. " 

ÉN HISZEK...

Sok magányos lélek az élet színpadán
Naponta eljátssza búsan a „hattyúk dalát”,
Egymástól távol élik életüket,
S morzsolják csendesen az élet unalmát. 

De egyszercsak feltűnik egy sziporkázó Csillag
A megszokott, unalmas, sötét szürkeségben.
Növekvő fényudvar szippantja magába
A sötétet, s szétárad az égő verőfényben. 

A sok szürke ember megérzi, s meglátja
A reménykeltő fényben e csodás Csillagot.
A borús, sivár bánat el is tűnik nyomban,
S derűs szemmel nézik a megszépült világot. 

Szeretet hídja, a Barátság útján
Köti össze most már a magányos lelkeket,
S a megbocsátás, megbánás, segíteni akarás
Mentesíti a felgyülemlett lelki terheket.

 Isteni Gondviselés szeretett gyermekei –
Az élet értelmét, az életcélt keressük,
És azoknak, kiket megérint a Szentlélek,
Azoknak egy jobb útra térül az életük.

 Ha megértjük, kik vagyunk, a Hit birodalmában,
Lelkünk üdvösségét örökre elnyerjük,
S az örök életű igaz Istenhitben
Az élet igazát, valóját megleljük.

Az igazi felebaráti testvéri kapocs
Egymásba ötvözi az őszinte híveket,
Egymásért küzdeni, és egymást szeretni…
Ez teszi nemessé az emberi életet. 

Salati Ferenc