Jókedély...

Bohóckodás az egész élet...
Mi lenne, ha még ez se lenne?
Kacagás, mosoly, jókedv helyett
Mindig csak könny gyűlne a szemünkbe?

Ha nem tudnánk elnézni semmit sem egymásnak
Egy vídám kis pajkosság, csínytevés után?
Ha nem tudnánk boldogan egymásra nevetni
Egy átdolgozott napon, egy fárasztó délután?

Ha nem tudnánk egymást embernek nézni,
Bánatos lelkünket kiengesztelni?
Egymásba bízva, és egymást segítve,
Reménnyel telve egymást szeretni?

Szeretetet adunk, szeretetet kapunk,
S így jókedélyt csal elő a jóérzés.
Bármily merész a vágy, csak nevetünk, kacagunk,
Mert a szeretet - a legszebb emberi érzés.

Új világokat alkot az ember...
Mert az ember embernek istene!
Valóságot hozhat az álom, a képzelet,
Mert oly csodálatos a hit ereje…

Salati Ferenc