Ébredés előtt…

A pirkadó hajnal első sugara
Lopakodva oson be az ablakon…
Végigsímogatja nyújtózó testedet…
S bújócskát játszik a felcsúszott takarón

Rádcsodálkozik a kiváncsi Napsugár,
Bűvkörébe vonva meztelen testedet…
Álmodban is érzed, mint forró lehelet,
Langyos szellő legyinti ébredő szemedet.

Lennék én Napsugár, az élet sugara,
Boldogan járnék az új, szűz útakon…
Sohasem  telnék be csodás látványoddal,
Kábító mézízed hordoznám ajkamon.

Nem akarsz ébredni, nem akarsz megválni
A csodálatos, forró álomvilágtól,
Beteljesült álmod nem akarod hagyni,
Félsz az ébredéstől, a reggeli magánytól.

Önfeledten pihegsz kéjes nászod ágyán,
Vágyakozva szorítod, öleled párnádat…
Örökre ott maradsz – a szép éji világban,
Ott éled át  titkos, gyönyörű álmodat.

Salati Ferenc