Ég és Föld között
Ég és Föld között
lebegsz,
mint egy mozdulat,
mely biztos utat kutat
a végtelenbe kapaszkodva
vársz,
majd sietve törsz
hajszálerek résnyi
légi folyosóin előre
egyetlen leheletnyi
lépés
lehet most biztos őre
száműzött lelked
gondba ágyazott vágyainak
árván,
mégis a Világot
magadhoz ölelve szállsz
képzeletek szárnyán,
Ég és Föld között
a semmiből
egy remény
a szívedbe költözött,
s én itt várlak békességben,
e végtelen messzeségben
lelkem
az ég kékjébe öltözött;
már látlak…
valahol
Ég és Föld között
- megtaláltalak - suttogod
felém halkan e szót,
s én súgok vissza
valami bíztatót
erőtlen ez a lendület,
fékek láthatatlan
szálai
feszülnek előtted
valahol
Ég és Föld között,
ahol hang és akarat
a végtelenbe szalad
mint rabszolga,
vonszolod magad,
s várod – várom,
hogy felszabadítsalak
de Tiéd a szó,
s Tiéd az akarat;
vedd fáradt kezedbe
sebzett Sorsodat
mert valahol
Ég és Föld között
kezem nyújtom feléd,
s már látlak…
talán
megtaláltalak
2006. augusztus 9.
|
|