Vagyok
Vagyok szórt fénysugár, mely gyengéden átöleli porszemnyi életed; a fájó, szürke sodródásban köréd ragyogva, harmattá varázsolom ki nem ejtett könnyedet
Vagyok csendes odúja vándorló, vihar tépte lelkednek, s a helyet, hová fejed hajtod, levendula álmot hozó, édes illatával hintem meg
Vagyok néma és láthatatlan, mégis, tőled elmozdíthatatlan; elbújok a lépteid nyomában, s emellek észrevétlen - nem süllyedhetsz el a sárban
Vagyok melegség, mely megszelídíti a napod, sugárzó fényemmel ha kell, én megenyhítem a fagyot s tüdődbe oly tiszta levegőt adok, mely felfrissíti elgyengült élet-akaratod
Vagyok lendület, hogy élj, s remélj… mert élni kell! Olyan hittel, mely önmagadtól nem tántoríthat el
Vagyok… mert nem csak magamért, érted is lennem kell…
2006. augusztus 15.
|
|