Elringatta már...
Fáradt múltnak dohos kunyhójában lakattal őrzik a sápadt reményt, vágyaknak korhadó ládájában. Elringatta már bús könnyeit a bánat, betemette az álmatlan éjszakákat. Nyikorgó padló olajos bűze árad, a sarokban fekete vaskályha szétcsúszott könyökcsöve ontja a mérgező füstkarikákat. Teleszítt tüdőnket telítik az évek, komor arcunk ráncaiban küzdelmekkel átvergődött élet.
2006. január 18.
|
|