Álmaimban
Álmaimban visszatérek
elfeledni bánatom
oda, hol egy patak csobban,
messzi-messzi tájakon.
Hűs vizének tisztasága
lelkem mossa – nem bánom.
Elsodorja minden könnyem,
s terhet könnyít vállamon.
Elvisznek a lassú léptek
át az erdőn, s tisztáson,
keskeny ösvény avarában
léptem puha – álmodom.
Kelő napnak fénye ragyog,
hajnal színét számolom,
ezer pompa ragyog reám:
messze űzi bús dalom.
Boldog ének kél szívemben,
száll a dallam, s dúdolom…
halkan, szinte észrevétlen…
el ne űzzem – ringatom.
2006. május 21.
|
|