Vágyak és remények suhannak át az éjben – a legtündöklőbb kép vagy egy ismeretlen holnap homályos tükrében maroknyi létem érted tapossa kövezetlen útját betemettem az évek felhalmozott búját s most itt állok védtelen – azt hinnék, tán’ esztelen – ám semmiből termett erőm gigászi célokért küzdeni veled, s érted kénytelen – csak lehess mindig velem...
