Csak ülök itt, csendben...
Csak ülök itt, csendben,
magam elé meredten…
nem hangzatos,
s nem ájtatos,
csak egyszerű,
- hangulatomnak
éppen időszerű -
kósza szavak után kutatok
Csak ülök itt, csendben…
időnek, s térnek rabja lettem;
nem vagyok bánatos,
csak olyan fátyolos,
merengni való a kedvem
Csak ülök itt, csendben,
mint anyóka a kertben,
ki a jó öreg diófa
árnyas lombja alatt
emlékeinek foglya maradt
- a szemem sem rebben
Csak ülök itt, csendben
- egészen magamba feledkeztem -
nem tépnek viharok,
nem bántanak a gondolatok,
- pedig egy pillanatra most
olyan sebezhető lettem
Csak ülök itt, csendben…
mint egy régi könyvben,
a múltamban lapozok
- senkit sem zavarok –
s míg peregnek az évek,
megtisztulnak a küzdelmek,
s minden megélt bánatommal
áldott frigyre lépek
Csak ülök itt, csendben…
magam elé terítem lelkem,
s e néma révületben
érzem, ahogy lágyan rezdül,
s egy dallam csendül
édes-halkan a szívemben
Csak ülök itt, csendben…
körülfon lassan az ismeretlen;
áthatnak a boldog pillanatok,
- vágyaimmal végre egy vagyok -
s egy szép ébredést álmodok
holnapom szerető ölében
2006. augusztus 20.
|
|