beteges viszony
e tömeges iszony
mit szít bennem folyton
az izzó szenvedély

tetemes „haszon”
hisz igámat húzom
több tucat lábnyom
gyom nőtte szőnyegén

földemen kúszom
s pázsitnak mondom
szemétdomb-sorsom
sajgó virág-tengerét

rongyokba hálom
taposott álmom
s lelkembe vájom
vívódásom üregét

csak süllyesztő zátony
mely tüntet a vágyon
(fojtja a torkom
a rút felismerés)

kacag az égre
könnyemnek fénye
- megértem végre:
már nincs menekvés

2006. október 31.