Valahol félúton járok talán; álságra vagy valóságra várok sután - zarándoklat csupán az élet s ez az őrjítő magány; s míg lélegzetem fojtja a lét gubancos bojtja ólom-léptem szétterítem az üvöltő romokra; mint sivatag homokja szétfolyik rajtam az idő s mind-mind vágyaimra nő; ábrándokba burjánzó jelenések erdejében - mint kis virág az égig érő fák tövében - félve rejtőzködöm önmagam elől
