Szürkülő falak közt
légszomjat ölel körém
a tomboló csend:
a vágy-képek
megfakult tónusán
indiántáncát járja
bennem a felborult rend

Megkapta nimbuszát
a létért folytatott
küzdelem:
Sorsom síkraszállt
- megannyiszor-
értem és ellenem
(tompít már
ez a gyötrelem)

Vágyaim felett
elzengte győztes
himnuszát az értelem
(e kínkeserv
lelkemnek
fanyar daccal üzen)

Míg betakar karjával
e levegőtlen
fojtó nyugalom
a tékozló percben
egy halk sóhajba pilled
a szunnyadó fájdalom

Majd hirtelen
egy távolból érkező
képlékeny hang üzen:
lelkemhez szól
gyengéden
majd átölel
érzelmesen…

S bár tudom: e pillanat
csalóka játék
(koldus-képzelet)
én mégis
színes álmokba
szövöm érte
a végtelent


2006. december 02.