porban fekszem

 

tűzokádó sárkány
tárja karjait
mögöttem

 

lángnyelve izzón
várja halott testem
s a remegő félelem
rémülettel vegyül el
bennem

 

kiáltanék
- de kinek?

 

eleven halálom
keserves jajszavát
úgysem hallja meg

 

csak a rabruhába
öltöztetett
félholtra kínzott
tömeg

 

itt
mindenki
ugyanazt éli meg

 

itt
minden út
egy irányba megy

halálba futnak
a vagonok kerekét
csikorgató sínek

 

nem számít
az éhség
nem számít
a hideg
(testünk
erőtlenségtől
remeg)

 

kiáltanék…

 

de a világ
úgysem
hallja meg

 

foszló húsomba
élesen vájja fogát
a gyűlölet

 

s hogy ne feledjem
a halál okát:
a sárkány
újra és újra
tüzet okád

 

dicső menet indul
a halálba
számkivetve
halomba-hordába

 

fekszem a porban
kínban
s nyomorban

 

félek
- még élek

 

sokunkat 
befogadta már
az Örökkévaló
(nem kell itt senkinek
útravaló)

 

szögesdrót mögött
vérzik el a remény
s gázkamrába fullad
az éltető oxigén

 

fekszem a porban
szennyben
és mocsokban

 

mellettem
életek gyötrődnek
éhen - vagy
halálos kórban

 

ebben az
embertelen
pusztító
pokoli korban

 

ahol ember
embernek szemét vájja
s magát istenként ülteti
szégyene trónjára

 

fekszünk szorosan
együtt a porban
s mormoljuk
könnyes imánk
egymást követő
sorban

 

halkan

 

mellettünk hangtalan
térdel egy fohász
- talán lesz majd
egy új világ
egy szép
egy csodás!
(ha majd
eljön a Messiás)

 

talán lesz még
egy új világ
ahol az istenek
szent neveit
büszkén őrzi
a méltóság

 

egyszer
talán…

 

fekszem a porban
lelkemmel már
utamra indultam

 

hitem a vesztem:
halálra születtem
mégis viszem
keresztem

 

a tűzhalálban sem
eresztem

 

2007. január 04.

 

Megjegyzés:  Auschwitz-Birkenau áldozatainak emlékére…