Egyszer, ha majd felszállok az Égbe,
- ha leteszem a rám ruházott, földi terheket -
akkora lesz boldogságom kertje,
hogy fénysugárból mindenkinek rózsát ültetek

 

Egyszer, ha majd ott lehetek végre,
és fénykarommal minden lelket átölelhetek,
bánatos szívetek közepébe
az angyalokkal, rózsáimból csokrot köttetek

 

Egyszer, ha majd megtehetem végre…
de most még itt a dolgom: küzdök (élek!) Veletek
Fény helyett hát szóból szövök Néktek
egy égig érő, csodatévő, varázs-szőnyeget

 

2006. december 27.