Merre viszi a szél... 

 

Vajon e hang
mely engem
szóra késztet
lehet-e híd
köztem s közted
- vagy a végtelenbe száll
mint keserves sóhaj
mi célt sosem talál…

 

Vajon látod-e
szavaimon túl
azt az idegekbe
vésett képet
mit én láttam
mikor a múlt
a jelenbe visszalépett:

 

Sötét folyosókon
százezrek meneteltek
s az égiek feléjük
megváltó
jeleket üzentek

 

Vajon látod-e még
emlékük
fekete függönyét
mely mögött
megtört arcukra
torzult a lét
miközben sírva
könyörögtek
a megváltó
kegyelemért

 

Vajon hallod-e
szótlan kiáltásukat
mit azóta is hord a szél
(a meg nem kapott
irgalom sóhaja
a halálból is visszatér)

 

Bár elmondhatnám
- ha tudnám -
Vajon emléküket
merre viszi most a szél…

 

2007. április 27.

 

(A tömegpusztítások áldozatainak emlékére)