Ó, megannyi
ki nem mondott
szóba fulladt már
számtalan felismerés!
S mert szeretni vágyunk,
reméljük, hogy egyszer majd
igazzá válik a nagy megérkezés.

 

Véljük, hogy
talán lesz még idő,
mikor majd fáradtan
hazatérve, megbújhatunk
csendben, a reánk váró, lelket
óvó, édes ölelésbe, s az évek majd
bölcsőként ringatják őszülő öregkorunk.

 

Vak hitünk
elbújni látszik
a vágy-hiú reménybe,
s már nem számít, bilincsbe
verve, vagy szabadnak születve
száll a szó; mert semmi sem maradandó.
Előttünk kúszik az idő - fénye múltba hamvadó.

 

2007.