Alaktalan formákat öltve
szálltok, s ködruhátok mögül
rejtett jelekkel paroláztok
kódkereső tekintetem felett…
Láttassátok, s ne tőlem várjátok
a szót! Segítsetek elmondani,
hogy kiálthassam: Létezik!

 

Az érzés, a gondolat,
most duzzadva feszít
és kitörni akar szüntelen;
s e felismerés úgy üdvözít,
mint mikor a száműzött
ki oly régóta kivetve
keringett a földeken,
s ki már önmagában is
régóta csak egy kóbor
idegen, hazájába végre
visszaérkezik.
Kinek érintésére dobban
a szív, vágyik a lélek,
melyre a test reggelente
az élni akarásba ébred,
majd az esti álmot hozó
csendben, mint nyári szellő
a bércek tövében, a langyos
éjbe hullva, lágyan elpihen.

 

Alaktalan formákból rajzolódott
képlékeny álmok… Csak nézem,
ahogy valósággá váltok, s lélektől
lélekig várjátok, hogy a csodát
szavakká szőjem. Hát segítsetek!

 

2007.