Karácsony van.
Háttérbe húzódott
a rút közöny.
Csak néhány nap,
s egy fáradt esztendő
búcsút köszön.
Az ölelést
Szeretet takarja,
a karokba áldást kér,
erősebb hitet akarva
- mert míg bűnt,
gyengeséget tagadva,
hamis mosoly rejt
születő csodát,
titkolni nem lehet
a lélek otthonát.

 

Karácsony van.
A gyertyák fénye
újra fellobog.
Hazátlanok szíve
az egykor volt
otthonért dobog,
s a békétlen,
egy templom
ajtaján kopog.

 

Karácsony van.
A Szeretet ünnepe,
s mi mégis oly sokan
szomjazunk.
Hiányt, s hibát
másokban keresve
- talán csak
magunktól
menekülve -
csalódva és újra kezdve,
új reményt álmodunk.

 

Karácsonykor
békét kér a vágy,
s hitünk egy szebb
holnapért kiált:
Talán majd jobbak leszünk!
Holnap már nem vétkezünk!
Csak kérni emel kezünk,
s többé szavunk sem bánt!

 

Csak Karácsony őrzi
e törekvés
szent igazát…

 

2007.