Ha majd olvastok egykoron
- ha maradnak utánam versek -
tűzzetek korhadt fejfámra
gondolataimból egyet.

 

Némán és láthatatlanul.

 

Nem kell, hogy megsirassatok,
ne gördüljön síromra könnycsepp.
Csak egy nehéz perc takarja,
melyet még emlékem éltet.

 

Némán és láthatatlanul.

 

Ha még olvastok egykoron
- ha hagytam itt magamból kincset -
Hintsétek szét a Világba:
Mit lelkem súg, s szavam hirdet.

 

Némán és láthatatlanul.

 

Éterbe szórt lélek-magom
fedje be szelíden a Földet,
s nyíljon Szeretet virága
- Ezt hagyom örökül nektek.

 

Némán és láthatatlanul.

 

2005. december 10.