TERMÉSZETED VAGYOK

 

Léted, biztonságból emelt
hitemnek új templomot.
Ujjam imára kulcsolva
köszönlek a Mindenségnek,
s gyónom a sok kételkedő,
eltékozolt tegnapot.

 

Kapuid megnyíltak felém
- lelkedben otthon vagyok.
Míg szótlanul engem nézel,
jól tudod, mit gondolok.

 

Lélegzeted engem éltet,
szememben reményed ragyog,
bánatodban csendes vigasz,
hiányodban szükség vagyok.

 

S a szavak, ha kiáltanak,
s köröttem örvény forog,
szelíd hangodban nyugodva
fogadom be békességed,
bennem ébred érintésed
- mert természeted vagyok.

 

2008. május 26.