Nem hallattam szavam, mikor ember az embert taposta, gyalázva a lélek szent hitét, csak szótlanul ballagtam, s két szemem vaksággal takartam, ha egy tévelygő koldus enni kért.
Nem kerestem Utam, csak a magam csapását irtottam, s míg a gazból egy virág kivált, a többit én otthagytam… Még nem vagyok méltó sorodban, ne engem vezess, ne értem kiálts!
