A TEMETŐBEN
pusztába vetett
homoktengeren
ring a múlt és a jelen
a sóhaj érintéssé simul
a jövőbe karcolt
régvolt neveken
fátyolos emlékeket forgat
majd délidőre napsugárba olvad
a hajdan izzó szenvedély
s a jó öreg szél
míg nyugodni tér
estére langy takarót ígér
a csapáson fűcsomók
- rajtuk léptek (sorsok)
rátaposott nyomai
kőágyon nyugvó
álmokat takarnak
a vérszilvák vörös lombjai
hol lepkék bogarak
hangyák viszik hátukon
a lehullott könnyeket
a ki nem mondott szavak
karjában fájva pihen
az árva szeretet
2008. július 13.
