Tovaszálló, tarka lepkék kergetőzve táncuk járják,
Lágy sóhajok feszítik szét, elszakad lantom húrját,
Pilláim csipkéje súlya alatt vágyak szenderülnek,
Álomvilág, varázslat birodalmába menekülnek.

Virágok, folyók, rétek szabadság illatát érzem,
Hallgatom madarak, tücskök rögtönzött zenéjéket.
Vágyak, tündérek kertjében, boldogságban lebegek,
Aranyfény szoknyában Nap tánca közben rám nevet.

Fénylő karjaival arcom lágyan megsimítja,
Erőtlen boldogság jó veled, ne hagyj el már soha,
Testem mennyekbe lebeg, végtelenbe tovakúszik,
Álomvilág varázsával, repülök fényes útig.

Igéző szempár felhő karját kérőn felém nyújtja,
Vágyam égig emel, megölel hófehér pihetakaróba,
Menedék lelkemnek, ringatózok pajkos pici felhőcskékkel,
Pihe könnyű mosoly cipel, csókot lehel szememre.

Álmodok, mégis ébren alszom, látlak sírni, nevetni,
Arcod sokféle varázsát pergő képen tovaröppenni,
Ébredés mindig titkokat rejt, hol keserű, aztán méz édes,
Közös minden félelmed, figyellek ülve felhő szélen.

Minden a miénk, múltunk, jelenünk, örökre megmarad,
Emlékezz már csak a szépre, álmainkra, tarka rétre!
Ezerfényű varázsra, féltő megbocsátásra,
Életig tartó, szerető boldogságra.