Zsigai Klára

Szíved kapujában

Szíved kapujában
tépelődök
megállok
vágyak
el nem múló remények
szomorű fűz
árnyékában
elbújva lehajló ágai közt
várom
ajtód nyitását

****

Kopognék
de nem érem el
reménykedek
újból erőt veszek
indulok
megfordulok
visszanézek várom
hogy
végre valami történjen

****

Lélegzetem visszafojtom
remeg belül mindenem
szívem
torkomba dobog
talán nem hiszel nekem
vagy azt hogy én neked?

****

Még szíved kapujában állok
csendben
koppantok
ajtódon

Már hallod?