Zsigai Klára

Új Világot álmodtam!


Fejemben kusza gondolat kavarog,
Csillagokkal beszélek, álmokat szövök,
Kérdezem magamtól, osztom Veled,
Ha újra kezdeném életem
Mit kell tennem?
Mi a dolgom,
Miért is születtem,
Erre a Földre?

Választ megkaptam,
Feladatom már pontosan tudom!
A Jövő megmentője leszek!
Szeretni születtem
Erre a Földre!

Mosolyt varázsolni szomorú arcokra,
Elhagyott szívekbe, felszakadt sebekre!
Lelkekre gyógyírt,
Keserű könnyeket törölni,
Véget vetni ostoba haragnak,
Türelemmel bánatokat hallgatni,
Békét, szeretet vinni.
Elmondhatod nekem, mi bánt
Ha lelked kétségbeesve menedékért kiált!


Leszek tiszta csillogó hang, szeretet,
Vagy éppen pont a mondat végén!
Ha akarod tükröt tartok eléd,
Tested, ha kín járja át,
Csend honol fájó magányodban,
Kezed fogom,
Csillagot tűzök vágyadra,
Vigyázok álmodra,
Visszhangod leszek,
Szívből szól énekem.
Ha kell, hangot adok
Ha kell, bölcsen hallgatok
Csendes, fájó hajnalon!

Újra kezdem életem,
Szeretet leszek!
Elhagyott, fájó szívekben
Mindenki helyett!
Nem kérek mást Tőled se cserébe,
Csak azt az egyet:
Szeress másokat,
Nyújts menedéket,
Árva szívekben,
Önzetlenül segítő kezedet!

Talán ezt,
Csak ezt az egyet szeretném
Kérni Tőled!

Győr, 2008. április.21.