Zsigai Klára

Mit érzel? 

Érzések tomboló viharként csapnak
Fejünk felett össze.
Most úgy érzed cserben, hagytalak? 
Hinni sem akarsz nekem többet?

Lehetek vétkes, lehetek lélekcsaló,
Vagy mit bánom én mit gondolsz.
Egy percre sem akartam azt,
Hogy a szívünk legyen a gyarló.

Őrült érzések tornyosulnak,
Vágyaimat már el nem nyomhatom,
Csak vergődök és kínok közt,
A megbocsátás érzését várhatom.

Szívemet megérintetted,
Egy életre itt vagyok csak veled,
Lelkem kivetett! Miért kérdezed?
Nem látod, hogy szenvedek?

Mert a szerelem őrülten vak,
Nekem mindig örökké megmaradsz,
Hisz egyek voltak álmaink,
Közös az ágyunk és vágyaink.

Forró csókok ízét érzem még,
Nászunk, szüntelen ropja táncát,
Rabod vagyok, mert ezt akartam,
De vétkesnek sohasem érzem magam.