Szomorúfűz sóhaja III. rész
Zsigai Klára
Szomorúfűz sóhaja III. rész
Arcom eső mosta, néha lehulló
Levelekről nekem is jutott
Aztán volt, hogy a boldogság fényét láttam
Éjjel holdat, nappal szivárványt
Tűző nap égető sugarát!
Testvéreim már nagyobbak, sokat meséltek
Játszottak velem, és a széllel
Lassan növekedtem, sokáig kicsi voltam
Féltem, de látni mindent akartam
Remélni mertem az élettől,
Mindent megettem
Iskolába boldogan mentem.
Beírattak szüleim faiskolába
De nem a szomorúfüzek ágára
Tornasorban is a végén kullogtam
Pipiskedtem, minél nagyobbnak látszódjak
Szívósan küzdöttem nap minden órájában
Érdemjegyemnél elkerültem -A fákat !
Egyre nagyobb lettem, magasba madarakkal beszélhettem
Lent a földön, réten sok szép virágot ölelhettem
Láttam villámot, havas tájat, fagyos, kemény telet
Keserű könnyeket, cipő nélkül hajléktalant,
Avarpaplant, derékba tört életet
Éhező állatot, megfagyott embert
Ágaimmal cirógattam, gyengéden odabújtam
Könnyeket töröltem, mégis néha
Magam is könnyeztem.
Apám megért hét évtizednél is több évet
Megroppant teher súlya alatt,
Béna törzse lassan elsorvadt, összeroppant.
Évtizedbe telt szenvedése
A halál csendben utolérte.
Anyám gyökerei lábánál sérültek
Nem telt bele két év, apám után ment
Testvérem a szépszál huszár gyerek
Ki az ész volt mindig és a szeretet
Ifjú korában sok szép virág kereste mosolyát
Csendben, álmában a szíve megállt
Felrepült észrevétlen paplanfelhők közé
Családi fészekbe- onnan integet
Győr, 2008. május 20.
(képek:internetről)
|
|