Szomorúfűz sóhaja IV. rész
Zsigai Klára
Szomorúfűz sóhaja IV. rész.
Semmi nem védte testem, magam maradtam
Arcom apám-anyám keze többé nem simogatta
Nem védett semmi széltől, fagyos téltől, tűző naptól
Míg erőre kaptam, halott testükhöz bújhattam.
Korhadt ágak, törzsek nyomták testem
Mégis várnak, néha kastélynak képzeltem
Lombom alatt megbújva terveztem életem.
Bíztak bennem, sokan erőt adott, hogy kellek,
Megkerestek ágaim szárnyként derékból
Jó szélesen kiterítettem
Érjen földig, takarja, kit védenem kell!
Mondtam imát szerelemér
Menedéket kereső hajléktalanér
Születendő
Új életér,
Haldoklóér,
Holnapér!
Tudom mi a dolgom
Mit kell tennem
Leszek a jövő megmentője
Bajbajutottak szerető védője
Kinek nincs otthona, annak hajléka
S kinek nincs anyja, apja
Könnyét fám tövében hagyhatja
Lombom ékesen magasra nőtt fel
Alatta terített asztal, megpihenhet ki eljő
Pajzsként védem ágaimmal a jövőt
Szeretőn magamhoz ölelem
Szeretni, segíteni, példát mutatni,
Bajban őszinte kezet nyújtani!
Már tudom, mit kell tennem
Miért is születtem meg!
Győr, 2008. május 20.
(képek:internetről)
|
|