Zsigai Klára


Ajándék!


Gondolat magával ragad, táncot lejt kecsesen,
lelkemig hatolnak,- megnyugszanak.

Hallgatom,
mámor suttogó szele szavát,
mit üzen a vágy.

Újra- meg újra vulkánként tör fel szüntelen,
utat keres, zakatol fejembe
 a tudat-alatti
apró fogaskereke
kapaszkodva pörög a végtelenbe.

Sorsunk - önmagunk, hosszú - rögös út vezet,
terhét cipelve elviselni néha
kegyetlen, lehetetlen.
Párját vesztett görbe, fagyos sínpárok reszketnek
megbicsaklott életek
újra remélnek!


Filmként pereg életünk,
elmúlt sok forró nyár emléke,
titkos álmok, remény, boldog ölelés,
csókok édes íze vad vágyat kelt,
reszketőn csillagok közt táncot jár,
vágyunk mezején
kinyújtott kéz,
szerető kar
mely csak ránk vár
ezek vagyunk egymásnak,
Az Élet
Egyetlen Ajándéka.


Kívánság, béke
letört odvas ágak
fakadó rügyek orvosa,
Te vagy nekem
Ajándék,
szívemnek balzsam,
kacagó mosoly,
árnyékban a fény,
hű társ,
véget nem érő
szerelem,
boldogság,
sírig tartó
szeretet.