Egy gömbölyű vízcseppben élek;
Bizony, ez a színpompás élet!
Belülről így nézek ki rátok,
Hétszínben látom a világot.

Már a látvány mindennel felér,
Így nem minden fekete-fehér,
S bár szemem nyugvópontot keres,
A nyüzsgés legalább hétszeres.

Válassz ki csak egy objektumot;
Vörösben látsz ott indulatot,
Narancsban izzik a szenvedély,
Sárgán süt a hiúság, kevély

Gőg. A zöldessárga új elem;
Bizonytalanság és félelem,
Harsog a zöld, maga az élet,
S tiszta kékben ragyog a lélek.

A színekből már csak egy marad:
Az ibolya. A lényeg, a mag.
Együtt nézd szemhúnyva, mit nem mer
Más: máris előtted az ember.

Látod, így semmibe se kerül,
A világ szivárványra feszül
Más nem kell. Bár nem vettél jegyet,
E csodát örökkön nézheted.

Egy a baj: a skála fut tovább,
- Tudod, ha kijártad iskolád -
Infra vagy ultra ha rád talál,
Csepped elillan, itt a halál.