Ő, kit olthatatlan becsvágy gyötör,
Már születésekor nagyra tör;
Büszke legyen rá a nép, s család,
Csak ezért mond imát.

Papnak tanul, tudása jeles,
Plébános is lesz, sőt szerzetes.
Jön életében számos kanyar:
Egy igazi magyar.

Mindig nyugtalan, csak új utat
Keres, számít, szerkeszt és kutat,
Tanít, feltalál, nem lép vissza;
Tudós, ateista.

Nem áll meg, kell további babér,
Népboldogítni még hazatér.
Királyi besúgó lesz lám most,
Mint titkos tanácsos.

Új király jött, az elbocsátja.
Ki lelkes, annak nyílik pálya,
Szászvári apátként rámutat:
Nevelj polgárokat!

Kemény kobak, nem ismer határt,
Csak a mában, sőt, előtte járt,
Megvalósítni remélte itt
Magasztos elveit.

Társat keres, ne legyen maga,
Három ifjú nemes lesz hada.
Társasága lázadó, titkos,
Magyar jakobinus.

Tudhatta volna, tán tudta is,
Csak ábránd ez, reménye hamis;
A királyig majd híre szalad:
Besúgó még akad.

A térség azóta Vérmező.
Hóhér-préda utolsónak ő,
Az élet színpadáról lelép,
Elveszíti fejét.