Munkám letéve a hetedik napon
Már csak feléd száll minden gondolatom,
Neked díszítem kicsiny, szerény lakom.

Tétova szavam az egekig száll ma,
Köröttem minden érkezésed várja,
Világít, hevít mécses gyenge lángja.

Felhangzanak a hálaadó szavak,
És zsoltár csendül; áhított pillanat.
Ünnepi kalács töretlen nem marad,

Bíborlik borom a metszett pohárban,
S jössz, arcod ragyog, szemeidben láng van,
Szebb minden lánynál, kiket eddig láttam,

És lépsz sudáran, menyegzőre készen,
Koronád fénylik, megbűvöl egészen,
Az ismétlődő örök csodát érzem.

Lásd, tiéd vagyok, izzó szemmel nézlek,
S enyém egészen te, ahogy ígérted,
Ünnep öröme, teljességes élet.

Bűvös körödben együtt van a család,
A fény szívünkben, visszaragyog reád,
Tudjuk: így is lesz, míg a világ világ.