A Zene Hangjai
A Fiú született tehetség volt. Már 12 éves korában gyönyörűen zongorázott, és gitározott.
Mire 20 éves lett, igazi művész vált belőle. Egy kiváló zenekar - a Zene Rabjai - szólógitárosa volt, és egész életét a zene határozta meg. Nem voltak barátai, sem barátnői - csak a zene!
Csodálatosan szép, érzéki szerzeményeinek már számát sem ismerte, csak egyre írta az újabb és újabb gyönyörű számokat.
A Lány már régen felkeltette figyelmét. Nem volt olyan koncertjük a szokásos fellépési helyeiken, ahol a Lány ne lett volna ott...
De ez még nem lett volna számára feltűnő, mert sok hódolója volt, lányok is szép számmal, azonban ő teljesen másképpen viselkedett. Mindig egy nagyon öreg bácsi társaságában érkezett, és mire a koncert elkezdődött, ő már ott ült az első sorban.
Rejtély volt, mikor érkezik, és mikor tűnik el... Egyszer csak már nem látta ott ülni...
Egy idő után rájött, hogy a Lány csak egy számra vár, és utána - a szünetben - eltávozik.
Ha ezt a számot játszotta, a Lány egyenesen ránézett, és szeméből sűrűn peregtek a könnyek...
Ez a szám a Zene Hangjai volt.
Mindig is a kedvenc száma volt, és szerinte a legszebb is. Egy idő után úgy érezte, hogy mindenképpen meg kell ismernie a Lányt.
Egyszerűen nem lehetett meghatározni, hogy miért, de hihetetlen hatással volt rá, ahogy a Lány csak őt nézte az egész koncert alatt.
Nem mosolygott, nem szólt semmit, csak nézett, mindig arra, amerre a színpadon éppen tartózkodott.
A Fiú már teljesen meg volt zavarodva, egyre jobban hiányzott neki a Lány - már azután, hogy elment, már otthon is, már mindenütt csak őt látta! Azok a csodálatos tüzes zöld szemek észrevétlenül besétáltak az életébe, és részeivé váltak mindennapjainak.
Szilárdan elhatározta, hogy a következő koncerten mindenképpen megkeresi a Lányt, és beszél vele. Azonban keserű csalódás érte: hihetetlen szerencséje volt, a bejárat előtt megpillantotta a Lányt, köszönt is neki, de a Lány figyelemre sem méltatta, elfordult, és a bácsinak mondott valamit, mintha ő a világon sem volna, egyszerűen tudomást sem vett róla!
A Fiú azt sem tudta, hogyan ért véget a következő hét, és hogyan került újra szombaton a klubba, ahol minden hétvégén felléptek. Gondolatai állandóan a Lány körül forogtak.
De szombaton újabb csalódást kellett átélnie...
A Lányt ugyanis nem látta egész koncert alatt, pedig egész este csak őt kereste! És a véletlen csodája, hogy éppen aznap este a Zene Hangjai olyan csodálatosan szólalt meg gitárján, mint még addig soha!
Koncert után a rendező szólt a Fiúnak, hogy valaki keresi. A Fiú kérte, hogy küldje be az öltözőszobájába az illetőt.
Kopogtak az ajtón és a Fiú rögtön ráismert az öreg bácsira, aki a lányt szokta kísérni! A bácsi láthatóan zavarban volt, de a Fiú nemkülönben!
- Fiatalember, elnézést kérek a zavarásért, de a kisunokám a lelkemre kötötte, hogy okvetlen keressem meg magát és kérjek elnézést a nevében, hogy nem tudott eljönni a mai koncertre!
- Andrea, a kisunokám, - folytatta a bácsi, - nagyon bonyolult műtéten esett át a hét elején, amely ha a várakozásoknak megfelelően sikerült, talán visszaadja az olyan régen elveszett látását!
- Igen fiatalember jól hallotta:Andrea teljesen vak...
|
|