Nékem a bársony az éjszinemül lett,
s a bíbor az égen a hajnali fény -
Álmaim ekkor a létbe merülnek,
éled a város, és ébredek én.

-Álmaim egykor, az ifjú időkben
telve levének a vágy szinivel -
Léte ma már ilyen őszülő főben
szinte a rég igazát veszi el.

-De most is a Nyárban, ha mennek a lányok
az út közepén, biz utánaszalad
képzeletem, és , ha csábos a ringás,
a vágy ölelése szívembe marad.

-Már rég nem öleltem a vágyteli testet,
mit Nő ölelése a Férfinak ad,
de, mint moziban az a filmteli vászon,
színes az emlék, bár éjbe halad...

-Ha adna az ég nékem multbeli létet,
más színű lenne az éjbeli lány.
Tűzvöröset, és a napszínű sárgát
éjszínül szórnám a lába nyomán!

( 2006.09.28 )