Katinka
- A kis mátravidéki falu szélső házikója volt a legkisebb, és a legszegényebb házikó, kéménye mégis vidám füstkarikákat eregetett a szürke téli égbolt felé, ezzel éltető meleget adva a ház szegény, de boldog lakóinak.
Már reggel óta hullott a hó, csak a hópelyhecskék halk énekét lehetett hallani, a tájra csend borult, a mélységes nyugalom csendje, a semmi és minden csendje, a boldogság csendje.
- De délutánra változott a helyzet! Vége az iskolának, hétvége következik! Hamar haza! Egy gyors ebéd, sültkrumpli, többre nincs idő!
- Édesanyám, mehetek szánkózni az alsódombra? Mehetsz Katinka, de ha a Napocska hazamegy, te is hazajöjj! Igen édesanyám, mondotta Katinka, és amit megigért, mindig be is tartotta, lehetett hinni neki!
Palika már a kapujuk előtt várta, és futottak,futottak, elestek, futottak - nevettek sokat, mire kiértek a dombhoz. Az egész domb hangos volt a csilingelő gyermekkacagástól. Ennek örömére még a hóesés is elállt, nem akarta elrontani ezt a csodálatos játékot, a szánkózást az alsódombon.
- A Nap azonban fáradhatatlanul folytatta égi útját, vörösen izzó csizmáival csillagport rugdalva, a semmiből jőve és a végtelenbe tartva. Mielőtt lebukott volna a látóhatár mögé, utoljára még vörösre mázolta a csendes, nyugodt téli eget az egész kisfalu fölött.
- Palika Én hazaigérkeztem mostanra! Jólvan Katinka induljunk! És egymás kezét fogva elindultak hazafelé - még a szánkóik is mintha mosolyogtak volna egymásra.
- Édesanyám, megéheztem, mi lesz vacsorára? Mindjárt itthon lesz Édesapád, hoz pénzt, meg tűzifát! Jó szakmát választott, favágóra mindig szükség van, télen meg különösen! Azután átfutsz a molnárhoz lisztért, és máris sül a fínom kiscipó, abból aztán lakomázhatsz, tán szalonna is kerül hozzá!
***
- Édesanyám, olyan gonoszak a fiúk, olyanokat mondanak! Igazán Katinka? Talán a molnárék Palija is gonosz? A mosolygós Palika? Dehogy gonosz - Ő nem gonosz!
Katinka - mikor Én húszéves voltam, mint te most, velem is gonoszkodtak a fiúk, de Édesapád megvédett! Nem hagyta, hogy bántsanak!
***
- Az esküvő gyönyörű volt! Az egész kis falu ott tolongott a templom előtt, de csak kevesen fértek be! Kis falu - kis templom - Katinka és Palika csak befértek, mert a mai nap az Ő napjuk volt, Isten színe előtt ma főszereplők voltak mindketten!
***
- Édesanyám, mibaja nagymamámnak? Mióta Papa meghalt, ki sem mozdul a házból, csak a temetőbe megy ki néha! Elhagyta Őt a hite, elveszett a boldogsága, már csak a teste él! Szíve üres, mint a kiskamránk télen! Érted e ezt Katinka? Picilány vagy még, de okos lány. Édesapád mindjárt megjő, hoz fínom lisztet, na már itt is van! Isten hozott Palika! Adjon az Isten jóestét Kedveskéim! Süljön hamar az a fínom cipó, íme az alapanyag, egy nagy tarisznya liszt! Hát Palika miért nem szaladgál itt a konyhában? Ő már alszik, de majd fölébreszti a cipó friss illata! Látod, Apád jó szakmát választott, molnárra mindig szükség van!
***
- A koporsóra nem került más, csak egy szál vörös rózsa - szegény az Eklézsia, szegény a család, szegény az egész kis falu, nem tellik többre! A csendesen hulló hópelyhek fehér koszorút vontak a vörös rózsa köré, látni engedve gyönyörű friss zöld leveleit - nézd Katinka - piros fehér zöld! Öregmama kedvenc színei - Nemzetünk színei. Nemzetünk színei - zászlónk színei, ismételte Palika. A karácsonyfa színei.
- Édesanyám - mit kapok Karácsonyra? Olyan fínom kiflit sütök Neked kislányom, amilyet még nem ettél! Palika pedig gyönyörű, mosolygós zsemléket kap Tölem, még szemük, meg szájuk is lesz, meglátjátok! Hazafelé indultak a csendes hóesésben!
Mindenütt néma csend - Ők sem szóltak semmit. Szívüket szomorúság szorongatta, de nem tudta legyőzni a bennük lakozó határtalan boldogságot!
( Ezt a történetet egy kedves Barátnőmnek ajánlom !)
|
|