Kutyasors
- A minap hazafelé a Kutyamenhely előtt vezetett el a sorsom. Megálltam egy percre.
Benéztem a ketrecekbe, megállt a szívverésem! Egy csodálatos ibolyakék szempár nézett velem farkasszemet!
Egy gyönyörű szánhúzó kutya - tekintete tele félelemmel, rettegéssel a jövőtől, de mindenekelőtt sugárzott belőle a remény - ugye hazaviszel - ugye nem hagysz itt - örökre szeretni foglak, ha magaddal viszel!
Csodálatos szemeiből ömlöttek a kérdések és a néma igéretek!
- Nem tehetem gyönyörűm! Nekem már van otthon két szépséges kutyusom - megszakadna a szívük, ha osztozni kéne a szeretetemen még valakivel!
Láttam - megérti, de nagyon fél a holnaptól!
- Gyorsan beültem a kocsiba, és mikor mellkasom szorítása kicsit enyhült, hazafelé indultam.
Nagyon lassan értem haza - könnyes szemmel nehéz vezetni!
***
- Valahogyan el is feledkeztem a dologról.
Három hét mulva értesültem róla, hogy az Állatmenhelynek elfogyott a pénze, és támogatás híján a kutyák élelme is! Sok kutyust el kellett altatni!
- A doktornőnek patakokban ömlöttek a könnyei - két napig szólni sem lehetett hozzá!
- Álmomban most is látom azokat az ibolyakék szemeket, és érzem, hogy talán megbocsátanak valaha nekem!
|
|