Máglyát rakok udvaromon,
tüzelőül magam adom,
hadd égjen bűnös lelkem –
Így még soha nem szerettem...

Hamuját szél hordja szét,
s ha a tengerig ért,
Tenger Lánya ölelj engem –
Így még soha nem szerettem...

S ha egyszer feleded nevemet,
mert szíved már mást szeret,
homokba rajzold emlékemet –
Ő volt, ki téged úgy szeretett...