Sötét hófellegek,

          sápadt Nap tört fénye,

üvegkemény fagytemető,

              hajléktalanok réme –

De minden borún

                    Áttör a remény,

                            s kemény

        jégpáncélt zúz a holnap…

A percek végtelenbe hullnak,

     minden lassan eltolódik…

S egy gyönyörű kép;

Egy elhagyott, sötét

kapualjban

két szerelmes önfeledten

                          csókolózik…