Hajad csillogó ezüstjéből mint homokszemek, folynak, hullanak az Idő, a Múlt, a Semmi emlékei, betöltve lelked réseit, sérüléseit, marásokat, fájdalmas, karmok tépte sebeket, s ha az idő, minden fájdalom doktora gyógyítván sérült lelket, munkavégeztével egyszer magadra hagy, porba hullsz, ahonnan vétettél, s egyenlő lészel csigával, kagylóval, örök létet kapsz Istentől, s ez mostmár fájdalom, szenvedésnélküli ajándék, melyet rövidke életeddel magadnak megváltottál!
