ÉJFÉL

Hópelyhek hullnak,
s ahogy az évek múlnak,
keserűbb a Karácsony -
Könnyízűbb kenyerem, kalácsom.
Úgy elszállt minden,
amiben öröm volt hinnem,
amiért él az ember,
ami bánat ellen fegyver,
magány ellen orvosság -
Hová tűntél Boldogság?
Kérdem éjjelem, nem felel -
Az álom nem vihette el,
hisz álmom oly sokszor boldog!
Ott másképpen mennek a dolgok,
nem az élet keserű fonalát
gombolyítják, Álomország vonatát
más elvek irányítják -
Más síneken futnak a kerekek,
kattogásuk - szeretet, szeretet, szeretet.
Szeretetváros a végállomás!
De szép is ez az ébrenálmodás...

Hópelyhek hullnak -
Karácsonyok múlnak -
Már nem is számolom -
Köddé váltál?
           Álomkarácsonyom…