IV - fejezet

ISTEN KEZÉBEN

   A vihar még mindig alig veszített erejéből, a különös hangok alig csitultak, és Anna emlékei újult erővel törtek elő a múlt feneketlen mélységéből.
   Daniel halála - szörnyű titok, ami a történtek óta csak egyedül Anna titka - egy ilyen ijesztő élménnyel együtt élni nagyon nehéz dolog…
 
                                                     ***

   Daniel Anna tizenötödik születésnapján jelent meg történetünkbe, és Anna életének szereplői közé. Nemrégen került új diákként az iskolába, és a kislánynak rögtön megtetszett a csinos, barátságos fiú - persze ezzel nem volt egyedül az iskolában.
   Amikor aztán elérkezett az emlékezetes nap, Anna tizenötödik születésnapja, érthető, hogy nem késlekedett meghívni Danielt is a házukba délutánra, a szülinapi bulira, amit barátnőivel együtt már régen kiterveltek.
   A kis ünnepségen, és az utána tartott bulin nyilvánvalóvá vált, hogy a fiúnak sem közömbös Anna szépsége.
Este azonban, amikor hazaindultak a vendégek, Daniel mégis a szép szőke Nathalival ült be kocsijába. Annától még elköszönni is elfelejtett, úgy el voltak foglalva egymással.
   Már mindenki eltávozott, Danielék még mindig az álló kocsiban beszélgettek, vagy kitudja, mit csináltak. Mikor végre elindultak, Annára különös érzések törtek rá. A féltékenység, a harag, és egy különös forróság, amin sehogyan sem tudta túltenni magát. Ez a forróság egyre jobban kezdett uralkodni a lány akarata felett. Anna öt perc múlva már elvesztette a fonalat, fogalma sem volt róla, hogy mit tesz. Ekkor azonban a távolból, a főutca irányából hatalmas lángoszlop tört a levegőbe, és nemsokára a robbanás hangja is elérte Annát.
   A már lassan elviselhetetlen forróság nyomban alábbhagyott a lányban, aki ekkor még semmit nem értett a történtekből, de később, mikor már álmatlanul feküdt az éjszakában, és gondolatai között kutatott, a megoldás hirtelen tört elő a semmiből, és Anna előtt minden világossá vált.
   A különös forróság, a különleges képességek, amiket eddig sikerült titokban tartania, kezdenek elképzelhetetlen méreteket ölteni, és kezdenek kisiklani a dolgok Anna ellenőrzése alól. Legalábbis jelenleg így gondolta.
   Amikor másnap reggel meghallották a szörnyű tragédia hírét, Anna nagyon megrémült, de tudat alatt nem hatott a hír az újdonság erejével a lányra. O már éjszaka megértette, hogy különös erejével valami nagy tragédiát okozott.
   Daniel kocsija a főutcán felrobbant, és mindkét utas a kocsiban égett…

   Anna a tragikus baleset után hetekig nem tért napirendre a történtek felett, és csak akkor nyugodott meg  valamennyire, amikor a nyomozás eredménye véletlen balesetre utalt.
   A temetés szomorú élmény volt az egész város számára, de Anna csak akkor értette meg teljes egészében a tragédiát, és hogy mit tett azon az estén, amikor a pap - a temetés után - így köszönt el a gyászoló családtól: Mindnyájan Isten kezében vagyunk.
   A kislány ekkor már nem bírt uralkodni indulatain, és zokogásban tört ki. Vigasztalhatatlan volt egész délután…
  
   Hatalmas utat járt be ezen a délutánon belső világában, és rémülete egyre inkább meggyőződéssé érlelődött gondolataiban.
   Most már biztos volt benne, hogy meg kell tanulnia uralnia képességeit - nem lehet véletlen, hogy ezt kapta az idegenektől, és nyilvánvaló volt, hogy általuk ismert és tervezett dologgal áll szemben.
Márpedig akkor előbb-utóbb pontosan tudnia kell uralkodnia tudásán, mert a véletlennek ebben semmi szerepe nem lehet.
   Amikor idáig jutott gondolataiban, halálos nyugalom szállta meg, és szinte azon nyomban el is aludt.
   Másnap tökéletesen kipihenten ébredt, és elhatározta, hogy a mai naptól kezdve tervszerűen tanulni kezdi a jelenségek kezelését.
Gyakorlás a biztos tudás alapja - ezt Anna is tudta, és ennek megfelelően lassan, egyenként kezdte felmérni különös tudását, az emlékezetes éjszaka „ajándékát "

                                              ***

   A vihar jelentősen enyhült, és Annán különös, nyugtalan álom lett úrrá, melyben minden mindennel összefüggött, és hatalmas kör gyanánt lebegett felette - kezdet és vég nélkül - egész fiatal élete. Virágok nyíltak, fák borultak virágba, csábos illatok terjengtek, évek zuhantak a semmibe, és a végtelen idő körforgása egyre mélyebb álmot hozott erre a magányos, és mégis hihetetlen erővel rendelkező, fiatal lányra…