V. fejezet

Az értekezlet

   A Standard Oil-t a világ legnagyobb, és leggazdagabb cégei között tartják nyilván - napi bevétele dollár milliárdokkal mérhető. Hogy ezek a milliárdok hová vándorolnak, és milyen célokat szolgálnak, azt viszont nehezen lehet követni. Emellett vannak olyan kutatási keretösszegek, amelyek egyáltalán nem követhetőek, és ezen összegek között is a legrejtettebb költségfaló egy aprócska cég, amelyet BrainTech névvel illettek - félig tréfásan - de mégis, az elnevezés száz százalékosan fedi a cég kutatási tevékenységét.
   Ezt viszont senki fia nem is sejti a Standard Oil-nál, kivéve persze Nelson urat, és a titkárát - ugyanis ők az összekötők. Ők persze kormánytisztviselők, és azok közül is a legtitkosabb fajtából valók…

   A BrainTech telephelyét egy hatalmas északi tengeri olajfúrótornyon építették ki, amely inkább szigetnek nevezhető, tekintettel hihetetlen gigászi méreteire. Pontosabban a laboratórium nem is a monstrumon található, hanem a fúrótorony alatt a tengerfenéken, hatvan méteres mélységben, és nullafokos, fagyos környezetben.
  
   Kutatási területük viszont annál melegebb, mondhatni tűzforró - Programozható elektronikai szerkezetek vezérlése emberi agyhullámokkal.
Ez a kifejezés azonban semmit nem árul el valódi tevékenységük mibenlétéről.
   Miután a laboratórium biológiailag önellátó, ebből adódik, hogy harminckét alkalmazottjuk - mind lángelme, a szakma legjobbjai - sosem hagyja el, és nem is hagyhatja el a telepet.
   Senki nem léphet ki onnan, és senki nem léphet be sem a területre - kivéve azt az egy szem összekötőt, aki viszont több, mint megbízható, maga a néma hallgatás. Kivéve persze, ha mondanivalója van, mint a mai értekezleten is, sőt - ő hívta össze a megbeszélést egy halaszthatatlan téma megvitatására.
   A téma neve – Anna…

   Tisztelt kollégák, munkatársaim - kezdte a beszélgetést Nelson úr - mert világos, hogy ő volt az összekötő a külvilági cégek, és a BrainTech között.
Rendkívüli fontossággal bír mostani megbeszélésünk, ugyanis súlyos hiba csúszott számításainkba - hogy ez hogyan történhetett, arról egy külön vizsgálat fog beszámolni.
   Elvesztettük egyik kísérleti alanyunkat. Anna - ahelyett, hogy összebarátkozott volna Daniellel - ahogyan azt előzetesen terveztük - megölte a fiút.
   Ez nagyon súlyos veszteség, és szinte megmagyarázhatatlan a dolog. Minden a legjobb úton haladt, és ha nem jön közbe az a szőke lány, akiről már nyilván önök is hallottak - hiszen Anna minden lépését nyomon követik - akkor már jelentősen előbbre járnánk kutatásainkkal, illetve biológiai kísérleteink jóval előbb járnának.
  
   Ne feledkezzünk meg fő kutatási irányunkról – Annának, és Danielnek kellett volna létrehozniuk, és felnevelniük az új kis jövevényt, aki már az új korszak szülöttje lett volna, hihetetlen, örökölt képességekkel.
   Most a legfőbb feladatunk, hogy Danielt pótoljuk Anna életében valakivel, aki biztosan megállja a helyét ebben a tekintetben, és megfelel elvárásainknak.
   Új embert kell kialakítanunk erre a célra. Már felvettem a kapcsolatot a sivatagi technikai személyzettel. Az első adandó alkalommal kimennek a léghajóval, és előállítanak egy új kísérleti alanyt.
Persze ebben a szerencsének is szerepe van, mert teljesen észrevétlennek kell maradnia az akciónak, mint ahogy Anna és Daniel esetében is történt - akkor hibátlanul hajtották végre feladatukat.
   A lány - agyhullámelemzéseink szerint - nem is sejti, hogy miről van szó - meg van győződve róla, hogy földön kívüli civilizációval találkozott, és ennek megfelelően nem is nagyon csodálkozik rendkívüli képességein.
Ha tudná, hogy igazi mivoltának még csak a forgácsait birtokolja, biztosan halálra rémülne. De ez még a jövő zenéje.
   Csak lassan alakulgatnak, erősödnek bioenergiái, nehogy bármivel is elijesszük, mert ha őt is elveszítenénk, az évekre visszavetné kísérleteink eredményét.

   Ezután a kutatók hozzászólásait értékelték ki, megegyeztek a további fontosabb kutatási irányokban, és Nelson úr a következőkkel köszönt el a kutatóktól:
   Végezetül mindannyiuknak további jó munkát kívánok, mely mostani ismertetőm szellemében remélhetőleg eredményes lesz…

                                           ***

   A pálmák újra teljesítették feladatukat - komoly védelmet nyújtottak a háznak a tomboló vihar ellen, és most, hogy a vihar jelentősen vesztett erejéből, már alig volt hallható kísérteties hangja.
Végre Anna is mély, tompa, álmok nélküli bódulatba zuhant.
   Messze még a reggel, egy újabb nap hajnala, mely ki tudja, milyen rejtélyekkel teli időszak kezdetét jelenti a fiatal lány életében…

                                           ***