VII - fejezet

Az a fránya kígyó

   Anna álmai egyre nyugtalanabbak lettek, ahogy ezek a képek megjelentek gondolataiban. A féltékenység sötét árnya, a szörnyűséges Zöld Kígyó még most sem hagyta nyugodni Anna lelkét.

                                               *** 

   Történt egy elátkozott napon, hogy a városban új szórakozóhelyet nyitottak. Egy nagyon gazdag texasi farmer, aki vagyona nagy részét a földjén talált olajból szerezte, kinézte magának a sivatag szélén fekvő kisvárost. Amúgy is hatalmas vagyonát gyarapítandó, új szórakozóhelyet létesített arra alkalmasnak ítélt kisvárosokban. Ez volt az álma, a hobbyja, és a világért sem mondott volna le róla.

   Május végén megnyílt az új szórakozóhely. Találó nevet kapott - Sivatagi Éden.

   Minden este zajlott az élet a Sivatagi Édenben - gyönyörű lányok erotikus táncokkal szórakoztatták a vendégeket, és vendégek mindig voltak, szinte minden este teltházzal üzemeltek.

Köszönhették ezt a szép táncoslányok mellett, egy gyönyörű pincérnőnek, akinek napok alatt számtalan hódolója akadt.

   Ő azonban nem állt szóba akárkivel, csak aki neki is tetszett. Olyan ember viszont nem akadt ebben a kisvárosban. Legalábbis addig nem, míg egy szép csillagos nyári estén Anna és Paul be nem tértek, hogy egy kellemes estét töltsenek el a táncos szórakozóhelyen.  

   Ahogy Elena, a gyönyörű pincérnő, meglátta Pault, szíve hangos dobogásán alig bírt uralkodni. Ez az ember az, aki Nekem kell, aki féktelen vágyaimat csillapítani tudná, akivel elolthatnám mérhetetlen szerelmi szomjúságomat - ilyen gondolatokat ébresztett Elenában, ahogy Paulra nézett.

   A fiúnak persze eszébe sem jutott Annán kívül bárkire is rápillantania. Egész este csak Annával táncolt, és láthatóan ez minden igényét kielégítette.   És természetesen az utána következő éjszaka is tökéletesen Anna felé sodorta Paul minden gondolatát. Az a hihetetlenül forró, szerelmes éjszaka azonban végképpen felkorbácsolta a Gonosz Kígyó haragját. Semmiképpen nem nyugodott bele eddigi vereségébe, és úgy intézte, hogy Elena és Paul véletlenül ismét találkozzanak, és végképpen ne tudjanak egymás útjából kitérni…

   Ő már eldöntötte a két fiatal jövőjét, ami ellen azok hiába is tiltakoztak volna, semmi esélyük nem volt… 

   Ahogy reggel Paul az egyetemre tartott, és betért a közeli benzinkúthoz tankolni, egy gyönyörű piros sportkocsin akadt meg a szeme.

   Paul nagyon szerette a szép autókat. Már egészen fiatal kora óta vonzották ezek a gépcsodák, természetes volt, hogy most is észrevette a szép piros mustangot. A tulajdonosát azonban sehol nem látta. Nyilván bent van a kávéházban, gondolta, és arrafelé indult. Az ajtóban azonban majdnem nekiütközött egy csodaszép, és csodaszőke lánynak, aki éppen akkor lépett ki az ajtón. Azonnal megismerték egymást, és Elena el nem szalasztotta volna az alkalmat egy kis ismerkedésre. Természetesen visszament a fiúval, leültek egy asztalhoz, és beszélgetni kezdtek. Elena arra hivatkozva, hogy most sietnie kell, de még szívesen mesélne magáról, új találkozót beszélt meg Paullal, akinek szemlátomást nem volt közömbös ez a csodálatos szőkeség…

   Eljött a délután, és Paul telefonon arra hivatkozott, hogy az egyetemen elhúzódnak az órái, csak később ér haza.

   Elenával délután négykor találkozott a lány háza előtti parkolóban. Felmentek Elena lakására, ahol a lányból sugárzó pokoli forróságnak egy férfi sem tudott volna ellenállni, és hát, valljuk be, Paul is csak egy férfi volt, telve férfiassággal, és akarattal, telve birtoklási vággyal az akkor már szinte ruhátlan szőke csoda iránt.

   Az ezután következő két óra azonban minden erotikus képzeletét felülmúlta, és délután hat óra tájt a lány lakásából már egy legyőzött, rabul ejtett férfi távozott, aki már most tervezgetni látszott a következő őrült délutánt.

   A körülmények azonban másként alakultak…

   Szombat este Anna kérésére ismét táncolni mentek a Sivatagi Édenbe. Paul ügyesen leplezte zavarát, ahogy Elenát meglátta a bárpult mögött, de a sok tánc, melyet mindketten nagyon élveztek, és a sok üdítő megtette hatását. Paulnak toalettre kellett mennie, és természetesen Elena is rögtön kisomfordált a folyosóra.

   A baj akkor történt, amikor Anna, megsokallva a várakozást, szintén kilépett a folyosóra, ahol Pault és Elenát eszméletlen csókolódzás közben találta.

   A Féltékenység Zöld Kígyója azonnal mart - és marása egyenesen Anna szívébe hatolt.

   Egy szörnyű fájdalom a fiatal szívben - Egy szörnyű, halálos energiahullám a különösen felizzó szemekben, és Paul összezúzott szívvel, látszólag sértetlenül kapaszkodott Elena karjaiba. Majd lassan a földre csúszva, mindkét nőben döbbenetet keltve, örök mozdulatlanságba dermedt.

   Valahogyan mindketten azonnal érezték, hogy halott, és hogy nincs segítség.

   A kiérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A körülményeket tekintetbe véve, a Rendőrségi Jegyzőkönyv és az Orvosi Bizonyítvány egyaránt szívgörcsöt állapított meg. Az igazságot csak Anna ismerte, de éppen elég rémület volt a hangjában ahhoz, hogy ne gyanakodhasson senki valami rendkívüli dologra.

   Anna nagyon szenvedett. Óriási fájdalom tört rá, és napokig nem volt ura magának. Pault határtalanul szerette, és pontosan egy perc alatt vesztette el élete nagy szerelmét. Az már csak fokozta rettenetét, hogy halálát egyértelműen Anna okozta.

   A Féltékenység Zöld Kígyója elérte célját - és elégedetten húzódott vissza odújába…

                                                          ***

   És a rettenetes álmok éjszakája folytatódott. Anna tovább álmodta életét - messze volt még a reggel…

                                                           ***